Az Élet Értelme: Az Újévi Fogadalom – Működik vagy Önfényesített Ámítás?

Az újévi fogadalmak olyanok, mint a pezsgős poharak szilveszterkor: csillognak, vonzóak, de hajlamosak eltörni, ha nem vigyázunk. Mindannyian ismerjük a klasszikus ígéreteket: "Többet fogok edzeni!", "Kevesebb csokit eszem!", "Idén megtanulok olaszul!" De mi történik január közepére? Az edzőterem tagságot már csak a kártyánk őrzi, a csokis pulton való átsétálás helyett hazaindulunk egy tábla mogyorós boldogsággal, és az olasz "ciao"-t a pizzarendelésnél használjuk. Miért történik ez? És van-e remény arra, hogy a fogadalmak ne haljanak meg az év első hetében?

Miért teszünk újévi fogadalmakat?

Az évkezdés mágikus időszak. Szimbolikusan elengedjük a múltat, és tiszta lappal indulunk. Az újév ígérete motivációval tölthet el, mert a változás lehetősége előttünk áll. De itt jön a csapda: az újévi fogadalmak gyakran nem a belső vágyainkból fakadnak, hanem társadalmi nyomásból vagy külső elvárásokból.

Ahogy a viselkedéspszichológia kutatásai is mutatják, az emberek hajlamosak irreális célokat kitűzni maguk elé, főleg akkor, ha az évszakok vagy ünnepek köré építik az elhatározásaikat (Norcross et al., 2002). Az újévi fogadalmak tehát sokszor nem a valódi belső változás igényéből születnek, hanem egy "kellene" érzésből.

Miért nem működnek a fogadalmak?

1. Túl nagy falatot próbálunk lenyelni
   "Idén leadok 20 kilót!" vagy "Minden nap meditálok!" – ezek szép célok, de valójában túlterhelőek. A nagy, általános fogadalmak helyett a kis, konkrét lépések vezetnek sikerhez.

2. Hiányzik a motiváció mélyebb rétege
   Ha a fogadalmad alapja az, hogy mások mit várnak el tőled, akkor nagy valószínűséggel el fog bukni. A belső motiváció hiánya az egyik legnagyobb akadály.

3. Rossz stratégiát választunk
   Fogadalmat tenni könnyű, de a változás fenntartásához tervezés és következetesség kell. A "hirtelen minden megváltozik" hozzáállás nem fenntartható.

4. A kudarc miatti önbüntetés
   Amikor elcsúszunk – mert mindig van egy-két "gyenge pillanat" –, hajlamosak vagyunk az egészet feladni, mondván: "Na tessék, már az elején elrontottam!" Pedig a visszaesések a folyamat részei.

Hogyan tehetjük működőképessé a fogadalmakat?

1. Tűzz ki konkrét célokat!

A "többet sportolok" helyett mondjuk: "Heti kétszer futok 30 percet." A specifikus, mérhető célok segítenek fókuszálni.

2. Ne csak a miértet, hanem a hogyan-t is találd ki!

Ha tudod, mit akarsz, tervezd meg, hogyan érheted el. Például, ha egészségesebben szeretnél étkezni, készíts heti menütervet.

3. Vond be másokat!

A közösségi támogatás motiváló lehet. Mondd el a célodat barátoknak vagy családnak, hogy elszámoltathassanak.

4. Legyél rugalmas!

A fogadalmak nem szerződések, amiket nem szeghetsz meg. Ha hibázol, bocsáss meg magadnak, és térj vissza a célodhoz.

5. Ünnepeld a kis sikereket!

Adj magadnak elismerést, amikor elérsz egy-egy mérföldkövet. Ez megerősíti a motivációt.

A fogadalmak és az önismeret kapcsolata

Az újévi fogadalmak akkor működnek a legjobban, ha mélyebb önismeretre épülnek. Gondold végig: miért fontos számodra a változás? Hogyan fogja javítani az életed? A változás mindig belülről indul, az újévi fogadalom csak a katalizátor lehet.

Ahogy James Clear írja az Atomic Habits című könyvében: "Nem az elhatározások formálnak minket, hanem a szokások, amelyeket minden nap gyakorlunk." Az újévi fogadalom tehát csak az első lépés; a lényeg a napi apró cselekedetekben rejlik.

Működik?

A fogadalom nem csodafegyver, de lehet egy jó kezdő löket, ha megfelelő módon állunk hozzá. A kulcs az, hogy reális, fenntartható célokat tűzzünk ki, és megengedjük magunknak a hibázás lehetőségét is. Mert végső soron az élet értelme nem az, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy folyamatosan próbálkozzunk.

Irodalomjegyzék

• Norcross, J. C., Ratzin, A. C., & Payne, D. (2002). Ringing in the New Year: The change processes and reported outcomes of resolutions. Journal of Clinical Psychology, 58(4), 397-405.
• Clear, J. (2018). Atomic Habits: An Easy & Proven Way to Build Good Habits & Break Bad Ones. Avery.
• Prochaska, J. O., & DiClemente, C. C. (1983). Stages and processes of self-change of smoking: Toward an integrative model of change. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 51(3), 390–395.