Manapság a közösségi média, különösen a Facebook, életünk szerves részévé vált. A reggeli kávéval kezünkben végiggörgetjük az üzenőfalat, és szembesülünk az ismerősök tökéletesre komponált fotóival. De vajon miért érzünk késztetést arra, hogy mi is "felturbózzuk" a valóságot, amikor megosztunk egy képet? Miért hazudunk a testbeszédünkkel és a térközszabályozással? És kinek is szól ez a hazugság?

A testbeszédünk sokkal többet mond rólunk, mint gondolnánk. Amikor képet készítünk magunkról vagy másokról, hajlamosak vagyunk tudatosan alakítani a testtartásunkat, hogy "jobban nézzünk ki" a képen. Ez lehet egy erőltetett mosoly, egy természetellenesen kiegyenesedett hát, vagy akár a karok szorosan a test mellett tartása. Mindezekkel azt a benyomást szeretnénk kelteni, hogy boldogok, magabiztosak és tökéletesek vagyunk – még akkor is, ha épp egy borzalmas napunk van.

A térközszabályozás, vagyis az, hogy milyen távol állunk másoktól egy képen, szintén tudatos vagy tudattalan üzenetet hordoz. Egy Facebook-fotón például, ahol a szereplők nagyon közel állnak egymáshoz, azt sugallhatjuk, hogy szoros baráti kapcsolatot ápolunk, még akkor is, ha a valóságban épp most találkoztunk először. Ez egyfajta "szociális hazugság", amely azt a benyomást kelti, hogy mi vagyunk a társaság középpontja, és mindenkit szeretünk (és mindenki szeret minket).

Az ilyen hazugságok elsősorban nem másoknak, hanem saját magunknak szólnak. A Facebook-fotók közvetítik az "ideális én"-t, amelyhez közelebb szeretnénk kerülni. Az a kép, amit megosztunk, egyfajta tükör, amiben a vágyott személyiséget látjuk visszatükröződni. Valójában azonban egy olyan énképnek akarunk megfelelni, amit a társadalom vagy saját magunk alakítottunk ki a fejünkben. Ez a megfelelési kényszer vezethet oda, hogy eltorzítjuk a valóságot.

De mi is a baj ezzel? 

Nos, az ilyen "kis" hazugságok hosszú távon komoly problémákat okozhatnak. A baráti kapcsolatainkra nézve például azt a veszélyt hordozzák, hogy a valóságban kevésbé leszünk őszinték egymással. Ha állandóan azt sugalljuk, hogy minden tökéletes, akkor nehezebben kérünk segítséget, ha valóban szükség lenne rá. Ez érzelmi eltávolodáshoz vezethet, és a kapcsolatok felszínessé válhatnak.

Ráadásul a személyiségünkre is hatással van. Ha túl sokszor ábrázoljuk magunkat hamis fényben, egy idő után elmosódhat a határ a valóságos és az online "én" között. Ez identitásproblémákhoz, sőt önértékelési zavarokhoz is vezethet, hiszen folyamatosan egy olyan képnek próbálunk megfelelni, ami valójában nem mi vagyunk.

Miért csináljuk mégis?

Az egyszerű válasz: mert mindannyian szeretnénk a legjobb oldalunkat mutatni. A közösségi média egy olyan platform, ahol a verseny a népszerűségért folyamatos, és senki sem akar kimaradni. A lájkok és a pozitív visszajelzések pedig rövid távon boldogságot és elégedettséget hoznak, így érthető, hogy miért hajlamosak vagyunk kicsit megszépíteni a valóságot.

Magunkat megismerni életünk végéig tartó, izgalmas utazás. 🚎 Ha iránymutatásra van szükséged egy-egy 🚦útkereszteződésnél, vagy zökkenőnél, keress minket 👇szeretettel állunk rendelkezésedre! 💚