Kontrollcsoport várt váratlan helyzetek kezelésére
Nem tudom kezelni a váratlan helyzeteket. Lefagyok, elakad a lélegzetem, az arcom kipirul, zavarban vagyok: úgy érzem, elsüllyedek. Igazi pöpec vesztes helyzet.
Koncentrálok, tervezek, átgondolom, felkészülök. Gondolhatom, hogy a 47 év élettapasztalatom miatt láttam már egysmást, nekem semmi újat nem tudnak mondani.
Tévedek. Tanulom magam írja F. Várkonyi Zsuzsa hasonló című könyvében, életem végéig. A növekvő tudással nő a felismerés, hogy mennyi úton nem jártam még.
Az önbizalom nem elég, alázat kell ahhoz, hogy beismerjem magamnak a tényt, hogy a helyzet adott, és újabb és újabb erőfeszítéseket követel az ismeret, gyakorlat megszerzése. Aztán egy váratlan helyzet előáll, és leesik a tantusz: irgalmatlanul nehéz az évek során begyakorolt sémáktól megszabadulni. Laza izomzat a csontvázon, ahogy egy kortárs költő írja a Örök terasz című versben.
"Láztalan vagyok, még-beteg.
Álmodok magamnak életet.
Benne van minden, amire vágyom:
közelséged, laza izmaim a csontvázon,
örökterasz, kilöttyent pillanatkockás
terítőn ott a nap."
A fókuszált, feladatorientált feszülés helyett a laza révedés az, ami az agy azon területeit üzembe helyezi aktivizálva a kreatív agyféltekét.
Hogyan csináljam?
Mert hát itt lehet a kulcs, a váratlan helyzetek kezelésére. A taktika megváltoztatása, hogy a penge(szó)váltás helyett, a reakciónkkal építsünk, versengés, az ugye igazam van, vagy a lenyomlak ego kitüremkedése helyett.
A nem várt helyzetet el is kerülhetem. Kérhetek gondolkodási időt. Úgy is dönthetek, hogy a belső körömbe nem engedem be.
A privát szféra megszűnőben van az online világ átpozicionálása miatt. Ha átengedjük magunkon a valóságot, felsérthet, megsebez. Ha átengedjük magunkon a valóságot, miután lazán tiszta vízzé szublimál, az éltet. A vers, egy bátorító igaz gondolat, egy odafordulás, vagy a nyitott szívű együttérzés úgy tisztítja a torzult valóságot, mint a szénszűrő a csapvizet.
Gondolatkísérlet indul: a kontrollcsoportba igaz ember-csapat kerestetik!